Kiállítás az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán

Bakos Tamás tanszékvezető főiskolai docens megnyitó beszéde

Tanszékünk folyamatos következetességgel rendez kiállításokat iskoláknak, pontosabban biztosít helyet iskolák kiállításai számára. Ennek az az egyszerű oka, hogy bár a nálunk folyó képzés (különösen a műveltségi területen) az általános iskolai vizuális nevelésre készít fel, tehát imitálja az iskolai feladatok pedagógiai és szakmai vonásait, de a valóságot teljes mértékben nem tudja átélhetővé tenni. A tapasztalatokat a hallgatók számára persze csak a pályán töltött évek hozzák meg. Olykor vissza visszalátogatva csendesen mondják (némi szemrehányó felhanggal): üvegház volt ez itt tanár úr!

Viszont szólnom kell a vizuális nevelésről általában utalva arra, hogy itt most egy alapfokú művészeti iskola anyagát látva miért is tartjuk fontosnak szakmánkat, miért küzdünk óraszámokért, félcsoportos oktatásért. A miértekre verbális magyarázkodás helyett elég lenne talán körbemutatni is, megcsodálni az ötletes képeket, a míves kis tárgyakat, mindazt, aminek a felnőtt szem örül, mindazt és talán ez a lényeg, amiből átéltség, élmény árad. Pedagógiánk egyik sarkalatos pontja hogy élményalapon jussanak a kis alkotók ismeretekhez, képi kifejezésekhez. Élmény az anyag alakítása ( egy olyan korban, amelyben éppen az anyagtól , természettől való elfordulás a jellemző ) és élmény a létrejövő tárgyban, képben való önmagunkra ismerés. Az ezt én csináltam, tehát én vagyok lélektani mozzanat. Hányszor voltam én is tanúja annak az óra végi értékelő szituációnak, amikor egy-egy gyermek rajzára mutatva közli önkéntelenül: ez én vagyok! Tehát ez a tevékenység azon túl, hogy az alkotás örömével jár mindenképp személyiségformáló személyiségépítő is ha módját és idejét adjuk gyakorlásának. Nos ez a mód és idő van leginkább jelen a művészeti iskolák esetében, amelyek nem művészeket képeznek csak a művészet eszközeivel ( amely egyedi és hatékony )formálják az ebben résztvevőket. Ez a folyamat, pedig különösen tapintatos nevelői attitűdöt kíván, hiszen a produkciók meglehetősen egyediek és személyesek. Valamint megfelelő körülményeket és minőségi formálható anyagokat. Sajnos az a 35 év amelyet a pályán töltöttem leginkább csak azt igazolja vissza hogy ezekből van a legkevesebb, pontosabban mintha nem lenne tudatában a társadalom annak az egyszerű ténynek hogy befektetés nélkül nem nevelődhetnek egészséges kreatív szemléletű emberek egy országban. No de persze vannak elvakult hivatástudattal és emberszeretettel megáldott tanárok kik leleményesen és olykor érthetetlen és titokzatos késztetések révén megteremtik a boldog alkotói közeget a gyerekek számára. Itt is erre látok bizonyítékot mikor:

A koncepciózusán felépített kerámia kurzus tárgyait szemléljük. Vagy a nyomtatott grafikák gazdag választékára tekintünk. De kiváló szívhez szóló tűzzománc képekkel is találkozunk. A változatos technikával készült síkképek adják az egész kiállítás dinamikus alaphangját. A textil témák pedig nem mindennapi ötletességről tanúskodnak. Tehát mindenképp egy igen szemléletes sűrített képet kaphatunk a Munkácsy Mihály Alapfokú Művészeti iskola tevékenységéről és csak sajnálni tudjuk hogy veretes fővárosi galériák nem fogékonyak ilyen témájú kiállítások iránt, amely ugyan olyan érdeklődést válthat ki a felnőtt közönség körében mint bármely kortárs produkció.